Hetek óta igazi pokol az életem. Az ő autója kész van. Elköltözött, toijik a fejemre nagy ívben. Az én autóm kb. azóta járóképtelen, de csak ígérgeti, hogy megszereli, tudom nem fogja, mert neki nem érdeke. Meg minek is segítene? Amíg neki nem volt, addig jó voltam, most már szarba se néz.
Iszonyatos migrénem van, pedig szinte soha nem fáj a fejem sem.
Azt hiszem, jobb volna eltakarodnom végre erről a világról. Ha jó lenne az autóm, most tuti lemennék, és fának hajtanék.
Még szegény macskának is rácsaptam a fenekére, pedig nem csinált semmit, csak zajongott egy kicsit. Még jó, hogy nincs gyerekem, azt most biztos eszméletlenül megverném.
Segítséget kéne kérnem, de nem tudom hogyan, kitől. És, hogy lehet-e egyáltalán segíteni rajtam. Félek, nekem már csak az a megoldás, ha végleg eltűnök. Nemcsak a városból, az országból, de az életből is.
Fáradt vagyok az örökös újrakezdéstől. Mindig csak újrakezdeni, nincs egy biztos pont sem ebben a rohadt életben.
Na mindegy. Beveszek egy Frontint, és kibékítem a cicusomat.
július 28
2007.07.28. 19:56 | Loona | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://loona.blog.hu/api/trackback/id/tr15127190
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
