Jelenleg viszonylag béke van, főleg, ha nem húzom magam fel állandóan azon, hogy társkeresőzik, libázik. Békénkhez hozzájárul az is, hogy nem jutottunk el kedden a szokásos havi rendezvényünkre. Szeretünk oda járni, jó fejek a társak, csak nekem van mindig rossz szájízem utána. Ugyanis, titkolni kell, hogy bármi közünk is van egymáshoz. Ha jól vettem a jelzéseit, akkor előttük jobb ha úgy teszek, mintha nem is ismerném egyáltalán. Pedig ott nincsenek is jó csajok, nem értem mitől fél, kinél rontanám az esélyeit??? Ha én akarnám ezt, mert van pár fullextrás pasas, akkor érthető lenne... De én szégyellem magam miatta, mikor megkérdezik, hol a párom, és erre azt kell felelnem, hogy nem a párom, csak távoli ismerősöm.
Bárcsak érdekelnének más pasik is! És nem csak elméleti síkon... Mert például hiába érdekel az egyik haverja, amikor egyrészt nincs esélyem nála, másrészt, ha lenne, akkor meg én nem mennék bele, mert van menyasszonya... Túl bonyolítok mindent, de sosem kezdenék olyan pasival sem, akinek barátnője van, hát még ha ennél több! Nem igazán tudnék tükörbe nézni többé. Ebben is különbözünk. Ő direkt élvezi, ha szétszakíthat egy párt, vagy egy családot, (legalábbis erre utal, hogy szeret házas, gyerekes nőkkel kezdeni) nekem meg forog tőle a gyomrom.
Május 31
2007.05.31. 19:29 | Loona | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://loona.blog.hu/api/trackback/id/tr2990212
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
