Ma reggel nem tudtam aludni, és helyette inkább szerelmemet bámultam, hogy milyen édesen szuszog mellettem. Közben gondolkoztam, pedig megtanulhattam volna, hogy az sosem vezet jóra. Ezen a gyerektémán rágtam magam. Tényleg szeretnék már egy gyereket. Nagyon. Ő viszont nagyon nem. Eddig azt hazudta, hogy szeretne családot, de hát erről is kiderült, hogy csak ámítás, hogy reménykedjek. Persze, lehet, hogy tényleg szeretne családot, csak lehetőleg más felesége legyen, és más gyereke. Mert akkor úgy kényelmes. Jó beleülni a készbe. És még törődni sem kell az egésszel, mert semmi köze hozzájuk.
Én meg csak pörgetem az agyamat, hogy mit csinálhatnék. A kézenfekvő megoldás az lenne, hogy dobom, és beszerzek egy gyereket valami egyéjszakás kalandból. Ehhez viszont túlságosan szeretem. Pedig előbb utóbb nem hagy más választást, és meg kell lépnem. Pedig milyen szép lenne, ha egyszer elém állna, és engedélyt adna rá, hogy abba hagyhassam a gyógyszert... Tudom, hogy ez soha nem fog megtörténni, és ez nagyon letör. Idióta túlfejlett erkölcsi érzékem miatt azonban soha nem fogom átvágni. Pedig tudok pár trükköt, amivel rendszeres gyógyszerszedés mellett is teherbe lehet esni... Olyan könnyű lenne! Csak egyszer azt mondta, hogy ha teherbe esnék véletlenül, akkor nem lépne le. És most jön a logikai bukfenc: ez gáz!!!! Nagyon!!! Ugyanis egyrészt alapból bűntudatom lenne, másrészt onnantól azzal a tudattal nézhetnék rá, hogy tudom: a pokolba kíván, és legszívesebben már letiplizett volna, de a család neki is szent????
Csapdában vagyok.
Június 2 délelőtt
2007.06.02. 12:47 | Loona | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://loona.blog.hu/api/trackback/id/tr191260
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.