Jelenleg épp szent a béke... Tegnap nem jött, otthon maradt, de ma délután kiengesztelt... Kivételesen beszélgettünk is, elsősorban erről az együttjárás dologról... Makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ne legyen több köztünk... Nem probléma, én is elég makacs vagyok, és hiába nem hiszi el, tudom, hogy ő az igazi. Szóba került a gyerektéma is. Ő nem akar gyereket, legalábbis nem most (nem tőlem), én viszont igen, most és tőle. Tudom, nem ő lenne az apák mintapéldénya, de... ez nem érdekel. Kár, hogy nem vagyok olyan mint a legtöbb lány. Olyan jó lenne szó nélkül abbahagyni a gyógyszereket, és csak akkor közölni az örömhírt, amikor már késő, hogy legyilkoltassa. Sajnos én ezt nem tudom megtenni. Többé nem tudnék tükörbe nézni, ha mégis. Így sem bízik bennem eléggé. Meg aztán egy ilyen húzással végleg eljátszanám az utolsó utáni esélyemet is a nem létező kapcsolatunkhoz. Ekkorát pedig bolond lennék kockáztatni. Ő sokkal fontosabb, mint az én gyerek utáni vágyam. Inkább várok a csodára. Hogy egy nap azzal jön haza, hogy ő is akarja.
Mikor kisérletezik már ki végre a szerelem elleni tutibiztos szert? Jelentkeznék tesztalanynak... Akkor talán egyszer még boldog is lehetnék. Így csak beszélgetésről-beszélgetésre távolabb kerülök mindattól, amit boldog életnek hívok. Percről percre csökken rá az esélyem, és semmit nem tudok ellene tenni, mert ő fontosabb, mint én magam. (na jó, az autómat még nála is jobban szeretem:D)
Május 28
2007.05.28. 19:44 | Loona | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://loona.blog.hu/api/trackback/id/tr5688393
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
