Sokáig nem írtam, de nem is lett volna mit. Most viszont megint kezdek besűrűsödni.
Szóval, egy rokonunk, akikkel elég ritkán találkoznunk (hál istennek) meghívott az esküvőjére. megjelenés kötelező. Én pedig inkább mennék a pokolba, mint egy esküvőre. Azt hiszem, szerelmem eljön velem, ha kérem, de akkor sem akarok menni. Útálom azt látni, hogy másoknak sikerül. Nekem meg csak mindenféle pótlékok maradnak. Nem szeret a pasim? No problem, beszereztem egy kisállatot. Mivel én őt szeretem, és tőle szeretnék egyszer családot, le kellett rendeznem magamban, hogy olyan dologról álmodozom, ami lehetetlen. No problem! Helyette azt tervezgetem, hogy olyasmibe vágok bele, ami picit veszélyes, és nagyon magányos. elég jól haladtam a szituáció átalakításával a fejemben, erre jön ez a hülye meghívó. Mert mindenki másnak sikerül. Mert mindenki mást szeretnek. Csak én nem vagyok erre elég jó. Egy valaki szeretett egész életemben, de azt meg dobtam, mert uncsi volt.
Ha valamilyen indokkal ki tudnám védni, hogy el kelljen mennem! De mit tegyek???? Törjem el a lábam???? Szerezzek be ronda betegséget épp akkorra????? (Tekintve a munkahelyemet ez lenne a legkönnyebb!)
Augusztusig van idő... Hogy haragítsak magamra egyszerre kilenc embert... Mert azt úgysem értenék meg, hogy nekem egy esküvőre elmenni... kínzások millióival ér fel...
Július 1
2007.07.01. 19:14 | Loona | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://loona.blog.hu/api/trackback/id/tr86109593
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
